A Módszeresen sorozat újabb eseménye:

Tudomány és civil aktivitás

2019. január 17., 10 óra, MTA TK, Bp. Tóth Kálmán u. 4.

Katona Noémi Kovai Cecíliával és Udvarhelyi Tesszával a tudomány és az aktivizmus viszonyáról, részvételi és hagyományos, etnográfiai kutatási módszerek etikai és politikai dimenzióiról, valamint alkalmazásairól beszélget. Mennyire és hogyan válhatnak a kutatottak kutatókká? Hogyan alakítja át magát a tudást és a tudományt, ha a kutatás "tárgyai" aktív résztvevőivé válnak a tudás létrehozásának? Mik a kihívásai, előnyei és hiányai a részvételi kutatásnak?

Résztvevők

Kovai Cecília az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézetének tudományos munkatársa. Az ELTE-n végzett kulturális antropológusként, majd 2015-ben fejezte be doktori tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen kultúratudományból. Főbb kutatási területei a roma közösségek kutatása, etnikai és osztály különbségek összefüggései, etnikai viszonyok és hátrányos helyzetű rétegeket érintő fejlesztések. Számos publikációja mellett 2017-ben jelent meg "A cigány-magyar különbségtétel és a rokonság" című monográfiája.

Udvarhelyi Tessza kulturális antropológus és környezetpszichológus, a Közélet Iskolája társalapítója és ügyvezetője, A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport aktivistája. Doktori tanulmányait a City University of New Yorkon végezte, kutatási témája a magyar lakhatási válság volt. 2016-ban az Ashoka 36. magyar tagjának választották a magyarországi társadalmi mozgalmakban végzett munkájáért.

A beszélgetést terelgeti: Katona Noémi

szociológus, szociális munkás, az MTA TK Szociológiai Intézetének tudományoskutatója és a Friedrich Ebert Stiftung munkatársa. A Menedék Egyesületben is sokat dolgozott. Azonban a segítő munka számára nem csupán civil tevékenység, hanem kutatás-módszertani eszköz is: a Humbolt egyetemen végzett doktori kutatásában Berlinben dolgozó magyar prostituáltakat vizsgált, akikkel részben helyi szociális munkásként tudott kapcsolatba kerülni. Továbbá kutatásaiban a megismerési és segítő szándék összefonódása nem csupán terepmunka- technika, hanem fontos metodológiai és társadalomelméleti/-történeti kérdés is.

Irodalom

Csécsei Ilona et al. (2017). "Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?" Részvételi akciókutatás a magyarországi lakhatási mozgalmakról. Kovász (Tavasz-Tél): 53-63.
Csécsei Ilona et al. (2017). Lakhatási mozgalmak Magyarországon a XX. században. Kovász (Tavasz-Tél): 65-81.
Katona Noémi (2016). “Sex work” and “prostitution” in the neoliberal global economy: Potentials of a feminist critique in East-Central Europe.In Kováts E. (ed.),S olidarity in Struggle: Feminist Perspectives on Neoliberalism in East-Central Europe, Friedrich Ebert Stiftung Budapest
Katona Noémi (2017). Szégyen és hallgatás. A kutató szerepe a prostitúció elbeszélésében. Szociológiai Szemle 27(2): 68-87.

A Módszeresen sorozatról

A szociológia tudományának kapuőrei, a legtöbbet olvasott folyóiratok és a jegyzett doktori iskolák sok évtizede megkövetelik, hogy a társadalomkutatók módszertanilag helyes mérések alapján tegyenek csak empirikus állításokat. Módszertani tanszékek, vagy specializált oktatók által tartott kurzusok feladata világszerte, hogy megtanítsák a legkülönfélébb kérdések iránt érdeklődő hallgatóknak, hogy melyek a társadalmi összefüggések mérésének helyes módszerei. Diplomát vagy doktori címet csak az kaphat, aki vizsgákon bizonyította, hogy ismeri e módszereket. E vizsgákat sokan a tudományos munka elégséges feltételeinek is tekintik. A különféle társadalmi kérdésekre fókuszáló folyóiratok szerkesztői is annak örülnek, ha nem kell módszertani dilemmákkal foglalkozniuk, hanem egyértelmű kritériumok alapján minősíthetnek helyesnek vagy helytelennek méréseket; bizonytalanságot és vitát inkább tartalmi kérdésekben látnak szívesen.

 Ugyanakkor, szemben sok más társadalom- és természettudományi területtel (és hasonlóan néhány rokon diszciplínához), a szociológián belül viszonylag sokan vannak olyanok, akik alapjaiban kérdőjelezik meg a tudományos mérési módszerek lehetőségeit, és így a helyes módszerek keresésének értelmét a társadalmi jelenségek vizsgálatakor. A kvantitatív kutatók nagy arányban hisznek az egyszer és mindenkorra megtanulható helyes módszerekben. A kvalitatív vizsgálatokat végzők körében viszont több a tudományos méréssel szemben szkeptikusabb kutató. Emiatt a fenti vita néha „kvali-kvanti” ellentétnek érzékelhető. Mi úgy véljük, hogy nem az.

 Egyrészt hisszük, hogy a tudományos mérés és következtetés módszereinek kutatása a szociológia számára is nélkülözhetetlen eredményeket nyújtó tudományterület. A társadalmi jelenségek működésére vonatkozó tudományos eredmények nélkül társadalomkutatóként megnyilvánulni felelőtlenség. Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy a mérés és következtetés módszereinek kutatása, hasonlóan más tudományterületekhez, folyamatosan új, a korábbiakat finomító, és időnként cáfoló eredményeket produkál, és mindig vannak nyitva álló, vitatott kérdések. Tehát káros az a közelítés, amely kizárólag örökre kanonizált, és egyértelműen követhető szakácskönyv-receptek írását és betanítását várja el a módszertan oktatóitól. Egy tudomány elsődlegesen a tudományos kutatás módszerein alapszik. Azt gondoljuk, hogy a módszerekről való párbeszéd a szociológia, mint diszciplína intellektuális jövője szempontjából lényeges.

 A fentiek szellemében módszertani előadás- és vitasorozatot szervezünk a hazai társadalomkutatók számára. Az előadások és viták olyan módszertani kérdésekre koncentrálnak, amelyek alapvető fontosságúak, és amelyekkel kapcsolatban új eredmények születtek a közelmúltban és/vagy élénk viták zajlanak most a nemzetközi tudományos közösségben. A gyakorló kutatók figyelmét fel szeretnénk hívni azokra a területekre, amelyekben az új eredmények és az aktuális viták alapján megfontolandó bizonyos korábbi, kanonizált és elterjedt gyakorlatok felülvizsgálata. A tudományos pálya iránt érdeklődő hallgatók és doktoranduszok számára alapozó módszertani kurzusaikat kiegészítő ismereteket szeretnénk nyújtani; úgy, hogy a konkrét kérdések vizsgálatakor távolítsuk őket a szakácskönyv-szemlélettől, és világossá váljon számukra, hogy a módszertani kutatás, más tudományterületekhez hasonlóan, folyamatos mozgásban van. De nem szeretnénk, hogy a sorozat régiek helyett új kánonokat jelöljön ki – a sorozat sikere esetén a hallgatók azt érthetik meg, hogy mérési eszközeink nem a bizonytalan empíriát biztos következtetésekké alakító alkímia kémcsövei. Egy tudományos kérdés vizsgálata nem redukálható egy statisztikai modell illesztésére. Célunk, hogy a hallgatók kanonizált szokások követése helyett képesek legyenek az adatok, eszközök és következtetések kritikai megközelítésére, módszereik megújítására, saját korlátaiknak és az általuk képviselt tudomány határainak szem előtt tartásával.

A sorozat egyaránt érintene kvantitatív, kvalitatív és mixed methods módszertani kérdéseket, továbbá általános metodológiai dilemmákat is. 

Szervezők:

Gárdos Judit (MTA TK SZI Módszertan és Kutatástörténet Osztály); Janky Béla, BME & MTA); Németh Renáta (ELTE TáTK) és Szakadát István (BME)