Meghívó

Az előadás diái

Giambattista Vico szerint három tudományos készségünk van, s mindegyiknek megvan a maga technikája: a felfogásé a topika, a megítélésé a kritika, a következtetésé a módszer. A felfogás nem más, mint a tapasztalat, azaz empíria; az ítélet pedig az elmélet. E kettő dichotómiáját feltételezni értelmetlen, hiszen „sem a felfedezés megítélés nélkül, sem az ítélet felfedezés nélkül nem lehet bizonyos.” A következtetés, vagyis a magyarázat technikájának, a módszernek nincsenek szabályai, mert az elsorvasztaná az invenciót és rutingyakorlatok sorára fokozná le a tudományos kutatást: „A módszer ugyanis, miközben a készségről gondoskodik, akadálya a találékonyságnak s míg előre látja az igazságot, kiöli a kíváncsiságot.”...

A tudományos technikák alkalmazásának lépései Vico szerint. A kutató

- megvizsgálja a tapasztalatok, adatok hitelességét: hogy vajon létezik-e [a tárgyalt dolog], nehogy a semmiről beszéljen;

- azonosítja a leíró terminusok referenseit: hogy mi a dolog, hogy ne az elnevezésekről tegyen kijelentéseket;

- méréseket végez (kvantitatív és kvalitatív adatokat generál): majd kutatni kell e [a tárgyalt dolog] mennyiségét kiterjedés, súly és szám tekintetében, valamint a minőségét megfigyelve színt, ízt, rugalmasságot, keménységet és más tapintási érzeteket;

- megállapítja a dolog időbeli létezését, keletkezése és eltűnése feltételeit: továbbá hogy mikor keletkezik, meddig tart, milyen körülmények között semmisül meg;

- kikutatja korrelációit, esetleg valóságos összefüggését más dolgokkal (ez a topika).

Az előadás megszívleli Vico javaslatát, hogy a kérdések sokaságának feltevésével és vizsgálatával juthatunk el éleselméjű társadalomtudományos magyarázatokhoz. Ebből már következik, hogy elveti empíria és elmélet – mesterség és üveggyöngyjáték ‒ szembeállítását a kutatói gyakorlatban, mivel azt ugyanolyan tudománypolitikai artefaktumnak tartja, mint magyarázat és megértés, kvalitatív és kvantitatív módszerek állítólagos ellentétét. Ezt a tézist három példán igyekszik demonstrálni, egyúttal kiemelve a kvalitatív módszerek sokféleségét:

1. Max Weber: Gazdaság és társadalom 1.§-ból az érvényes szociológiai magyarázatra vonatkozó állítások;

2. Robert Darnton: The Great Cat Massacre and other episodes in French cultural history. Vintage Books, New York, 1985.;

3. Robert Braun – Ernst Vliegenthart: The Contentious Fans: The Impact of Repression, Media Coverage, Grievances and Aggressive Play on Supporters’ Violence. International Sociology, November 2008. pp. 796‒818.

Ha az időbe belefér, akkor érdemes lesz kitérni arra a kérdésre, amellyel újabban Richard Swedberg is foglalkozott a The British Journal of Sociology 2016. évi 1. számában (pp. 5‒22), hogy hogyan kéne a diákokat bevezetni az elméletileg megalapozott empirikus kutatás/az empirikusan megalapozott elméletalkotás gyakorlatába.

Vitaindító:

Wessely Anna (ELTE TáTK)

Hozzászólók:

Benda Klára és Sik Domonkos (ELTE TáTK)

Vitavezető:

Gárdos Judit  (MTA TK SZI)

December 6. 14:00

MTA TK Szociológiai Intézet, Hegedüs terem

A rendezvénysorozat plakátját Kovács Mariann készítette Rein Dool "Faces" című szobrának felhasználásával.