Terepjárók

Figyelmeztetés

JFolder::create: Nem lehetett létrehozni a mappátPath: /var/www/co/media/com_comment/cache

: Megjelent: 2017. március 14.

Terepjárók: A megismerés és a dokumentáció dilemmái

Meghívó

2014-ben jelent meg Alice Goffman monográfiája, amely egy philadelphiai, kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó társaságban végzett terepmunkájának eredményeit mutatja be. A könyv élénk érdeklődést váltott ki, ugyanakkor heves vitát is generált (ld. még) az amerikai társadalomkutatók körében, amely a szociológiai terepmunka alapvető dilemmáira világított rá. Mindenekelőtt adódott a kérdés: Igazolhatja-e a megismerési igény a törvényes határok átlépését? Továbbá: támogathatja-e a tudományos közösség a kutatóra (és esetleg másokra) veszélyes kutatási stratégiákat? Azonban az etikai dilemmák mellett és mögött a terepkutatás hatékony módszereiről vallott véleménykülönbségek is előkerültek: Milyen kérdések megválaszolásáért érdemes terepre menni? Mennyi időt kell ott tölteni? Egyedül vagy csapatban hatékonyabb-e dolgozni? Mennyire érdemes közel kerülni az alanyokhoz? Mennyire fontos, hogy ők mit mondanak? Hogyan kell dokumentálni, amit látunk és hallunk?

A beszélgetésen a terepkutatás újra növekvő népszerűsége és a Goffman-vita nyomán reflektorfénybe került régi dilemmákat vesszük elő. Két előadónk, Durst Judit és Kovács Éva eddigi munkásságával markánsan foglalt állást a fenti kérdések többségében egyik vagy másik oldalon. Gondolataik szembesítésével mutatjuk be a terepkutatás néhány alapvető módszertani problémáját és a kortárs válaszokat.

Durst Judit

etnográfus, az University College London kutatója közel két évtizede dolgozik nehezen megközelíthető, mélyszegénységben élő közösségekben. E közösségekben a legnehezebben, hosszú, kényes terepmunkával és/vagy jelentős kockázatokkal feltárható motivációk és folyamatok megismerésére törekszik. Korábban elsősorban a demográfiai magatartás érdekelte, az utóbbi időben pedig többek között az illegális hitelezés és a kivándorlás vizsgálatával foglalkozik.