A szociológia tudományának kapuőrei, a legtöbbet olvasott folyóiratok és a jegyzett doktori iskolák sok évtizede megkövetelik, hogy a társadalomkutatók módszertanilag helyes mérések alapján tegyenek csak empirikus állításokat. Módszertani tanszékek, vagy specializált oktatók által tartott kurzusok feladata világszerte, hogy megtanítsák a legkülönfélébb kérdések iránt érdeklődő hallgatóknak, hogy melyek a társadalmi összefüggések mérésének helyes módszerei. Diplomát vagy doktori címet csak az kaphat, aki vizsgákon bizonyította, hogy ismeri e módszereket. E vizsgákat sokan a tudományos munka elégséges feltételeinek is tekintik. A különféle társadalmi kérdésekre fókuszáló folyóiratok szerkesztői is annak örülnek, ha nem kell módszertani dilemmákkal foglalkozniuk, hanem egyértelmű kritériumok alapján minősíthetnek helyesnek vagy helytelennek méréseket; bizonytalanságot és vitát inkább tartalmi kérdésekben látnak szívesen.

 Ugyanakkor, szemben sok más társadalom- és természettudományi területtel (és hasonlóan néhány rokon diszciplínához), a szociológián belül viszonylag sokan vannak olyanok, akik alapjaiban kérdőjelezik meg a tudományos mérési módszerek lehetőségeit, és így a helyes módszerek keresésének értelmét a társadalmi jelenségek vizsgálatakor. A kvantitatív kutatók nagy arányban hisznek az egyszer és mindenkorra megtanulható helyes módszerekben. A kvalitatív vizsgálatokat végzők körében viszont több a tudományos méréssel szemben szkeptikusabb kutató. Emiatt a fenti vita néha „kvali-kvanti” ellentétnek érzékelhető. Mi úgy véljük, hogy nem az.

 Egyrészt hisszük, hogy a tudományos mérés és következtetés módszereinek kutatása a szociológia számára is nélkülözhetetlen eredményeket nyújtó tudományterület. A társadalmi jelenségek működésére vonatkozó tudományos eredmények nélkül társadalomkutatóként megnyilvánulni felelőtlenség. Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy a mérés és következtetés módszereinek kutatása, hasonlóan más tudományterületekhez, folyamatosan új, a korábbiakat finomító, és időnként cáfoló eredményeket produkál, és mindig vannak nyitva álló, vitatott kérdések. Tehát káros az a közelítés, amely kizárólag örökre kanonizált, és egyértelműen követhető szakácskönyv-receptek írását és betanítását várja el a módszertan oktatóitól. Egy tudomány elsődlegesen a tudományos kutatás módszerein alapszik. Azt gondoljuk, hogy a módszerekről való párbeszéd a szociológia, mint diszciplína intellektuális jövője szempontjából lényeges.

 A fentiek szellemében módszertani előadás- és vitasorozatot szervezünk a hazai társadalomkutatók számára. Az előadások és viták olyan módszertani kérdésekre koncentrálnak, amelyek alapvető fontosságúak, és amelyekkel kapcsolatban új eredmények születtek a közelmúltban és/vagy élénk viták zajlanak most a nemzetközi tudományos közösségben. A gyakorló kutatók figyelmét fel szeretnénk hívni azokra a területekre, amelyekben az új eredmények és az aktuális viták alapján megfontolandó bizonyos korábbi, kanonizált és elterjedt gyakorlatok felülvizsgálata. A tudományos pálya iránt érdeklődő hallgatók és doktoranduszok számára alapozó módszertani kurzusaikat kiegészítő ismereteket szeretnénk nyújtani; úgy, hogy a konkrét kérdések vizsgálatakor távolítsuk őket a szakácskönyv-szemlélettől, és világossá váljon számukra, hogy a módszertani kutatás, más tudományterületekhez hasonlóan, folyamatos mozgásban van. De nem szeretnénk, hogy a sorozat régiek helyett új kánonokat jelöljön ki – a sorozat sikere esetén a hallgatók azt érthetik meg, hogy mérési eszközeink nem a bizonytalan empíriát biztos következtetésekké alakító alkímia kémcsövei. Egy tudományos kérdés vizsgálata nem redukálható egy statisztikai modell illesztésére. Célunk, hogy a hallgatók kanonizált szokások követése helyett képesek legyenek az adatok, eszközök és következtetések kritikai megközelítésére, módszereik megújítására, saját korlátaiknak és az általuk képviselt tudomány határainak szem előtt tartásával.

A sorozat egyaránt érintene kvantitatív, kvalitatív és mixed methods módszertani kérdéseket, továbbá általános metodológiai dilemmákat is. 

Szervezők:

Gárdos Judit (MTA TK SZI Módszertan és Kutatástörténet Osztály); Janky Béla, BME & MTA); Németh Renáta (ELTE TáTK) és Szakadát István (BME)

Támogatók: 

BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék; MTA TK ”Lendület” Research Center for Educational and Network Studies (RECENS); ELTE Társadalomtudományi Kar;MTA TK Szociológiai Intézet

A sorozat tervezett struktúrája 

Hosszútávú terveink szerint a sorozat évente négy előadásból (és az azt követő vitából) áll az őszi vagy tavaszi szemeszterben [vagy kétévente nyolc, két szemeszterre elosztott előadásból áll].

Az egyes események tervezett menetrendje:

• Felkért előadó 45 perces strukturált előadása

• 45 perces vita a témában jártas kolléga vezetésével és felkért hozzászólókkal

 A közönség felkészülését és a téma feldolgozását segítő háttér:

• Az előadó, a vitavezető és a szervezők által választott olvasmányok és példacikkek

• Az előadás videófelvétele

• A sorozatnak szentelt honlap, amely az előadás kivonata, az olvasmányok és a videó mellett vitafalat is tartalmaz

• A hallgatók (és érdeklődő kutatók) felkészülését segítené továbbá egy (vagy több) olyan mester, doktori és/vagy szakkollégiumi kurzus, amely az előadás előtt a felkészülést, különösen a kiadott olvasmányok feldolgozását segíti, továbbá az előadás és vita mellett példacikkeken keresztül mutat be különböző módszertani gyakorlatokat. Egy előadáshoz/témához egy vagy két ilyen háttér-szeminárium tartozhatna. 

   

Pilot-sorozat 2016 őszén

Ez év őszén egy három előadásból álló sorozattal kívánjuk kipróbálni a koncepciót. Egy kvantitatív, egy kvalitatív és egy általánosabb metodológiai témát szeretnénk terítékre tenni, októberben, novemberben, majd decemberben.

Az előadások témája és vitaindító:

• A statisztikai szignifikanciateszt rítusa- kortárs kritikák; a rítus a szociológiában (2016. október 25.). Vitaindító: Németh Renáta; hozzászólók: Ferenci Tamás és Bartus Tamás
• Az esettanulmány mint módszertan a szociológiában (2016. november 15.). Vitaindító: Molnár Virág; Hozzászólók: Durst Judit és Kovács Éva Judit.
• Az elmélet-empíria dichotómia kritikai megközelítése a társadalomtudományokban; a dichotómia az oktatásban (2016.december 6.). Vitaindító: Wessely Anna

A rendezvénysorozat plakátját Kovács Mariann készítette Rein Dool "Faces" című szobrának felhasználásával.